Köztudomású, hogy mi magyarok szebbek, okosabbak, s általában különbek vagyunk a „sógoroknál”, ausztriai szomszédainknál, akik ennek ellenére semmire sem becsülnek minket. Valóban így van? Ezt kutattuk nyílt vers- és kispróza pályázatunkban, melyben ezt kértük a pályázóktól: „Vegyük hát elő Ausztriáról és lakóiról élményeinket, véleményeinket! Ki-ki a magáét a Habsburgoktól, a sógorságon, a ’Máriahilferstrasszén’, Gorenje-hűtőn, a „Behajtani tilos!”-táblákon, Rába-habokon át a ’színmagyar’ síterepekig, a vasfüggönyön túli első szabad lélegzetvételig ...” Azt kerestük, hogy a kisebb-nagyobb tapasztalások, személyes, vagy kollektív benyomások össze tudnak-e állni egy megdönthetetlen tanúságtétellé? Vagy „sógor-képünk” csak az érem egyoldalú szemléléséből adódik? Figyelembe véve az első mondatot is, a pályaművek közötti választás alapja az volt, hogy mondanivalóját irodalmi értéket mutatva, és frappánsan fogalmazza meg, nem pedig az, hogy jót vagy rosszat ír-e.