Versek az időtlenségből a lassítás eleganciájának jegyében. A játéktér a váltóláz birodalma, de hiába körül a súlyos kulisszák, a rézkarc finom: valaki mellvértet mos folyóvíz alatt, feltűnnek egy percre a jövevények, az Édent látott délcegek, a sudár nők, feldereng az ötvösművészek korán kelő bizodalma... - megannyi langyos, lemenő nap vetette hosszú árny. Az utópia melege a veszteglő konkvisztádor szép visszaemlékezéseiben.