Csontos János József Attila-díjas költő, író két és fél éven át csiszolgatott, manierista kompozíciója (egy elképzelt regénytriptichon mellékoltára) az ellentmondások valóságos tárháza. Rigorózus matematikai szerkezet jellemzi (száz fejezet, mindegyik nettó tízezer betű, a kenyérszöveg tehát kereken egymillió írásjel), miközben a történések szertelenül indáznak, át tereken és évszázadokon. Enciklopédikus igény és szükségszerű töredékesség, iróniába oldott esendőség és a tökély iránti olthatatlan vágyakozás mozgatja a tollát. Publicisztika és filozofikum, líraiság és filmszerűség, nyelvi játékosság és makacs történetmesélő szenvedély, a dolgok elmesélhetetlenségének rezignált tudatában. Emlékpróba és sorsmagyarázat, tisztázás és torzítás, lélekbúvárlás és bédekker, építészet és irodalom, látomás és indulat. Egyes szám második személyű elbeszélés, fejezeteken belüli tagolatlanság, örök jelenidő. Sajátos topográfia és elnevezések, a szöveget át- meg átszövő angyalmotívumok. A hagyomány igenlése és negligálása, az újítás kényszere és relativizálása. Hellyel-közzel azonosítható életrajzi forgácsok és szemenszedett konfabulációk, szemérem és kitárulkozás, anekdota és szociográfia, szubjektív család-, város- és üdvtörténet. Krónika és kommentár, megértés és szarkazmus, számmisztika és sóvárgás az elérhetetlennek tetsző napregény iránt. Amint a keretmondatokban írja: lehetetlen küldetés.