A kötet lapjain rituálék nélküli ördögidézés veszi kezdetét: nem pentagrammák hívják életre, hanem a felismerés. A gonosz nem kívülről érkezik, hanem az elmében ölt alakot. Itt a Pokol sem tűzben ég, hanem kártyavárként magasodik a semmibe, ahol fekete cilinderek repdesnek mindenütt, és kártyalapok vonszolják magukat a kárhozat felé. A Tarot lapjai nem a holnapot ígérik, hanem a lélek természetét idézik meg. Egybefolyik tér és idő. Nincs több jóslat, nincs menekvés: nem marad egyéb, csak az ítélet tiszta, metsző jelenléte. A kísértés a szerzőt sem kerüli el, ám az ördögi alku egyelőre megkötetlen marad.