A Kossuth-díjas színművész Lukács Sándor élvonalbeli költővé érett. Ez nem valamiféle fordulat, hanem beváltása annak, amit tehetsége ezen a téren - 28 évvel ezelőtt megjelent első kötetével - ígért. Ebben a tizedik kötetében a témaválasztás főleg az elmúlt két esztendő szellemi és lelki benyomásait rögzíti. Az egyre magasabban szárnyaló költői stílust talán a kötetzáró Epilógussal, tehát magával a Szerzővel tudnánk csak tökéletesen érzékeltetni. Talány maradtál magadnak is, örökké választ várva. Mint friss hó viaszában rigóláb ékírása. Az NKA támogatásával