A valóság mint az egyetlen értelmezés nem létezik, állítja a regény mottója. A történet hőse, Álomkórász, álomtanár a főváros egyik középiskolájában, aki megpróbálja tanítványai fejébe verni, hogy minden leírt szó álom, vagyis fikció, s bármely írott történet szereplői a képzelet teremtményei, akiknek kapcsolata valóságos személyekkel nem más, mint egy álom kapcsolata az ébrenlét történéseivel. Mindeközben azonban Álomkórász saját életének eseményei között is úgy kóborol, akárha egy álom labirintusában bolyongana. Egy májusi reggel hosszú útra indul, mely út valójában hét utazásból áll, s hosszúsága nem annyira időben és térben, mint inkább egy magánmitológia léptékei szerint mérhető. Hét utat tesz Álomkórász a valóság, de még inkább a múlt tájain, s miközben életének egykori kulcsszereplőit kutatja fel, valójában múlt és jelen kapcsolatának összefüggéseire próbál választ találni. Ám közben s itt ér véget a regény első része rá kell jönnie, hogy a múlt árnyékában élve az ember óhatatlanul árnyékba borítja a jelen tájait is. Ezért kerülhet sor aztán a nyolcadik útra is, amelynek tétje immár nem kevesebb, mint választ keresni arra a súlyos kérdésre: vajon megváltoztatható-e a múlt a valóság fikcióvá alakításával?