Nap közben az alaszkai kávé nem hagyta nyugodni. „Jó volt az íze, az illata, szép a színe, Tim pedig kedves fickó, és már hányszor megígértem neki, hogy meglátogatom Alaszkában, de soha nem gondoltam komolyan. Lehet, hogy a kávé és Tim is valaminek a részei, így együtt? Elvégre soha nem lehet tudni pontosan, miből mi következik. Jó esetben csak halvány érzetek párosulnak, s az eseményeknek látszólag hozzájuk nem tartozó más olyan történések ágyaznak meg, melyek csak utólag válhatnak világossá magyarázatként. Talán ez a kávé és Tim is ilyen. Szóval, az alaszkai kávé eléggé jelentéktelen ahhoz, hogy elsőre rendeltetést kössünk hozzá. De ki tudja? Arra talán alkalmas, hogy elgondolkodjak valamin.” – mondta magában Jean-Pierre, és aznap este felhívta Timet. Három hét múlva a gépe leszállt az anchorage-i nemzetközi repülőtéren. Jean-Pierre Bresson, a párizsi grafikus, egy évvel felesége, Elise halála után úgy dönt, hogy meglátogatja Timet, Alaszkában élő unokatestvérét. Nem tudja, hogy ez élete utolsó utazása lesz, melynek végén a maga különös módján újra találkozik Elise-zel. Utazás ez sorsok, gondolatok, emlékek és álmok körül. Utazás ismeretlen és ismert tájakon. Utazás a múltba. Utazás a jövőbe. Utazás az életből a halálba. Utazás a halálból az életbe. Jean-Pierre utazása keretét ugyan az alaszkai táj adja, de számára tudatosan meg nem tapasztalt módon a magyar vidék, a nagy tó, a Balaton és magyar emberek az előhírnökei az eljövendő sorsának, ahogyan Elise-ének is. Ha képes lett volna rá, talán megérezhette volna, hogy a saját és Elise sorsa majd Magyarországhoz köti – melyben egy fiatal magyar pár meghatározó szerepet játszik.