Az 1959-ben, 77 éves korában elhunyt Bölöni Györgyöt ma jobbára csak 1934-ben írt s azóta többször kiadott híres dokumentumkönyve, Az igazi Ady kapcsán emlegetjük, ami többrendbelileg is félrevezető mind életútja, mind munkásságának megítélése szempontjából. Mint az ország polgári demokratikus átalakítását célzó szellemi-politikai küzdelmek egykori résztvevője, Ady barátját és harcostársát terészetesen joggal övezte korábban is, és övezi ma is megbecsülés, ám az ebbeli elfordultság sem feledtetheti, hogy voltak életének olyen szakaszai, amikor indítékaiban és céljaiban morális megalapozottságú és nemes szándékú, ám idővel dogmává merült baloldali elkötelezettsége folytán nézetei és tettei tévesnek, sőt kártékonynak bizonyultak. Az egykönyvűség hiedelme más szálon is az életmű leszűkítéséhez vezetett, a híres Ady-könyv ugyanis elvonta a figyelmet írói munkásságának egyéb tartományairól, köztük korszakos jelentőségű irodalmi és művészetkritikai munkásságáról, amely fontos szerepet töltött be a modern magyar kultúra múlt századi megszületésében és térnyerésében. Az irodalomkritikusként és műbírálóként is ismert szerző mindkét tekintetben revízió alá veszi a Bölöni egyéniségét és művét érintő eddigi álláspontokat, s mind emberi, s mind pedig művész vonatkozásban egy hitelesebb, a pozitívumok mellett az életút és az életmű negatívumaira is kitérő pályakép megfogalmazására tesz kísérletet.