Márfai Molnár László a modern irodalomelmélet kategóriának tükrében elemzi a huszadik század első felének magyar prózáját, illetve kritikai, esszé-, napló- és memoárirodalmát egészen a filozofikus aforizmáig. Fülep Lajos, Márai Sándor, József Attila és Hamvas Béla írói portréjának, a kor irodalomfelfogásának újabb vonásait az irónia, a narratív pozíció és temporalitás, a narráció és a modalitás, valamint a műfaji problémák felől kísérli meg feltárni. A huszadik század első felének magyar irodalma iránt érdeklődő irodalomelméleti beállítottságú olvasóknak ajánlható tanulmánykötet.