Roman Abramovics korán árvaságra jutott, és már fiatalon megtanulta, hogy ha valamit el akar érni az életben, iparkodnia kell. Üzletemberként azzal kezdte, hogy műanyag játékokat árult egy piacon, de nemsokára arra használta fel ragyogó vállalkozói tehetségét, hogy a világ legjobban kamatozó üzletágában, az olajkereskedelemben ténykedjen. A nagy áttörésre akkor került sor, amikor megismerkedett Borisz Bezerovszkijjal, az akkori legnagyobb hatalommal rendelkező orosz iparmágnással, aki bevezette Abramovicsot Borisz Jelcin elnök belső köreibe. Abramovics pár év alatt felépítette pénzügyi és politikai birodalmát, megvásárolta Oroszország ötödik legnagyobb olajtársaságát, hatalmas részesedést szerzett az ország legnagyobb alumíniumgyárában, és Kelet-Szibériában, egy távoli kormányzóságban megválasztották kormányzónak. Közben a Kreml keselyűi már ott köröztek a levegőben. Az orosz választók óhaja az volt, hogy a kormány kényszerítse térdre az oligarchákat, azt a tucatnyi embert, akik a nemzeti vagyon nagyobbik részével rendelkeztek. Bezerovszkij és mások kénytelenek voltak külföldi száműzetésbe vonulni, Oroszország leggazdgabb emberét, Hodorovszkijt pedig letartóztatták és börtönbe zárták. Abramovics érezte, hogy forrósodik a lába alatt a talaj, és elkezdett túladni sok milliárd fontot érő orosz birodalmán. 2003-ig Oroszországon kívül nem sokan tudták, ki az a Roman Abramovics. Ám amikor belépett Stamford Bridge-be, és kifizetett 140 millió fontot a Chelsea futballklubért, egy szempillantás alatt ismertté vált. Ennek ellenére mindmáig megmaradt titokzatos embernek.