Hetet-havat, tücsköt-bogarat összehord bennük. Nyelvi poénok tömkelege szerepel a kötetben, például amikor két nagy, holland festőről van szó, ezt írja: „Két tudás egy csárdában.” Még egy példa: furfangos rajz = grafi fi ka. Az ilyesfajta leleményeknek se szeri, se száma. A szerző megfricskázza a komoly művészettörténészeket, amikor saját magát idomista, vibrista, napista, csíkista vagy téglalapista alkotónak nevezi. Fokozza az iróniát a csőizmus, a napizmus és a körbejárizmus emlegetése. A nevettetés érdekében szóba kerül a krákogás, Csizmás Kandúr, a vonalkód és a csempe. De a humor nem áll meg a szövegek szintjén. A festményekbe is jócskán jutott belőle. Legtöbbjük derűt, optimizmust áraszt; jó rájuk nézni. Nem kell érteni a festészethez!!! Elég megtekinteni egy képet, s máris érezzük a kompozícióból áradó harmóniát. Tehát, ha megígérik, hogy nem ijednek meg, leírjuk, hogy a képeknek esztétikai értékük is van. A legtöbb festmény – megint ne pánikoljon senki – a geometrikus absztrakt műfajába tartozik. Festéklocsolásról szó sincs, épeszűen megtervezett remekeket látunk. De a művek mindenekelőtt játékosak és játékosak. Azért írtuk kétszer, mert nem győzzük elégszer hangsúlyozni. Három: játékosak a színek, a formák és az elrendezések. Galla játszik, amikor színpadon és tévében szerepel; játszik, amikor zenét szerez és dalszöveget ír; hát persze, hogy játszik akkor is, amikor fest.