Életemben kétszer, talán háromszor éreztem ehhez hasonlót, büdös proli; mondta egy ilyen alak a képembe. Nekem. Aki gazdag családból származom. Évekig zongoráztam, évekig. Chopint. A szelíd noktürnöket. A vidám polkákat. És a szomorú Schumannt is. Beethoven undok szonátáit. Schubertet főleg. Vasárnap délután az anyám verseket olvastatott velem. Rilkét. És Goethét tanultam kívülről. És az apám ügyvéd. Ismert ügyvéd. Gazdag ügyvéd. Tudok latinul, beszélek németül, kicsit franciául, angolul. Büdös proli, ez voltam én. Soha életemben nem dolgoztam. Finom a kezem. Egy tolvaj ápolt keze. Soha nem érintett kapanyelet. Sem esztergapadot. És soha nem mondtam, nem gondoltam rosszat arról, aki dolgozik. Büdös proli, ez voltam tehát. Ennek. Armani öltönyömben, selyem alsónadrágomban, Hermes nyakkendőmmel, a fanyarédes parfüm aurámmal. A Gucci cipőt nem említem. Tehát: egy büdös proli.