Egyed Ákos (Bodos, /ma Románia, Kovászna megye/ 1929. november 25. –) erdélyi magyar történész, 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az újraalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke (2002–2010 között). Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte, majd 1948-tól a Bolyai Tudományegyetem hallgatója lett. 1951-1953 között ugyanitt volt gyakornok, ezt követően a kolozsvári Történeti Intézet kutatója lett. 1990-1994 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, 1995-1997 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen meghívottként adott elő. Kutatásai az 1848-as erdélyi forradalomra és Erdély 1867-től 1914-ig terjedő történetére irányulnak. Foglakozott gazdaságtörténettel és a székely társadalom sajátos gazdasági és társadalmi kérdéseivel. A történeti s nemzeti tudatnak, a magyar kultúrának és gyönyörű nyelvünknek hatalmas ereje van a megmaradásban, ha ennek érdekében tesszük azt, amit tenni kell. Akarni kell megmaradni! Kézenfekvő példám a bukovinai székelyek elszánt akarata magyarságuk megtartására: nem voltak hajlandók beolvadni, kitartottak, majd hazajöttek, és ahol a hazában letelepedtek, még ha időközben más országhoz is csatolták azt, megtartották mindmáig önazonosságukat...