Az irodalom történetében mindig voltak olyan regényírók, akik rajta tartva „kezüket” a korszak ütőerén, az esszé műfajában is követték a história eseményeit. Sándor Iván esszéi a regényeihez hasonló érdeklődést keltenek évtizedek óta. Új kötetében több mint harminc esztendő írásaiból válogat. A Don-kanyar tragédiájáról, a holokausztról, a Gulagról, majd a magyar ötvenhatról szóló írásaitól a ma káoszáig kíséri végig az elmúlt évtizedek eseményeit. Az ország mentális állapotát, annak történelmi előzményeit, a várható jövőt elemző írások a nemzeti önismeret elmaradásának, az önáltatás anatómiájának súlyos kérdéseit vizsgálják a magyar esszéírás legjobb hagyományait – Babits Mihály, Szerb Antal, Bibó István érzékletes nyelvét – követve, miközben szembesítik az olvasót korunk legégetőbb kérdéseivel, élvezetes olvasmányélményt nyújtva. Üzennek a feledés tengeréből arról, hogy kik vagyunk.