Ezek a finom mondatok, ezek a villanásnyi mozzanatok, ezek a fátyolos képek, a bérházakból még ma is ki-kicsapódó függönyök, illatok emlékével, ezek a káprázatok és mélységek, ezek a céltalan elvágyódások és megmagyarázhatatlan útrakelések, ezek a tárgytalan vágyálmok és félelmek emlékeztetnek Árva Mariska naplójára, Görög Ilona novelláira, Török Sophie életképeire - de leplezetlenebbek, maibbak, lüktetőbbek, játékosabbak. A tizennegyedik minden kétséget kizáróan tőről metszett kis polgári regény. (Láng Zsolt)