1954-ben alapítottam a Bihari Együttest, amely életem főműve. Az első koreográfiákkal botrányt okoztam. Valósággal sárba tapostak. Azt mondták, nem tisztelem a tájjelleget, és hogy zavarosak a gondolataim. Csak ezt olvasták ki a koreográfiáimból. Nem adtak működési engedélyt, nem akarták engedni, hogy tanítsak. Nekem az volt a véleményem, s ma is az, ha csak reprodukáljuk a néptáncot, akkor nem lesz hosszú életű. 1956 után összeálltam Szigeti Károllyal és Györgyfalvai Katalinnal. Megfogalmaztuk az ars poeticát: nagyon fontos, hogy legyenek együttesek, amelyek kristálytisztán, autentikusan táncolják a néptáncot. De mi ezt csak "szótárnak" tekintettük. Meggyőződésem volt, hogy színházat kell csinálni a táncból, amelyben elmondhatjuk véleményünket a világ dolgairól, különben elmúló művészetté válik.