A regény az 1200-as évek első harmadában játszódik Makó bán Maros melletti birtokán. Egy erőszakos adószedés kapcsán ismerkedünk meg Ketellel, az urasági katonával, aki egy lány megbecstelenítésével és egy kegyetlen gyilkossággal híresült el társai között.  Ketel urával, Makóval együtt indul el II. András király keresztes hadjáratára. Spalato kikötője felé haladva megismerkedik két zsoldossal, az idősebb Bölénnyel és Vadásszal, aki kiváló íjász hírében áll. Az ifjú, félig besenyő származású harcos vallási nézetei meglehetősen zavarosak. A kereszténység és a táltoshit keveredik bennük. Ők hárman egy ideig társak lesznek. A kikötőben Ketel megmenti az ittas Makó úr életét. Ekkor keletkezik a nevezetes mondás: „Olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől”.  A behajózás után egy csetepatéban Ketel ismét vért ont. Bölény egy másik hajóra kerül, amelyet kalóztámadás ér. Ketel és Vadász átjutva társukhoz, megmentik. Ketel súlyosan megsebesül, majd egy roncson sodródva, a társak elmesélik egymásnak eddigi életüket. Vadász élete súlyos titkot hordoz. Még fiatal harcos korában a királyi testőrség vitéze volt, ahol beleszeretett Kadosa főnemes udvarhölgy leányába, Gyöngybe, s halálos lövéssel mentette meg a nemes lány becsületét. Akkor éjjel Gyöngy és Vadász egymásra találtak. Így kezdődik, s a továbbiakban nem kevésbé fondorlatos cselekményszálakat fejteget-szövöget Rozsnyai János történelmi regénye, mely hitelesség, nyelvi lelemény, találékonyság tekintetében egyaránt különlegesség a maga műfajában. Különösen eredeti és élvezetes a mód, ahogy a szerző, aki makói történelemtanárként kezdte írói pályáját, a magyar nyelv ízes kifejezéseit beleszövi meséjébe.  A végeredmény, amit az olvasó most kezébe vehet, egy izgalmasan modern és mégis meghökkentően korhű, a 13. századi magyar életet egy teleobjektív élességével a mai olvasó szeme elé varázsoló regény a magyar keresztesekről, a kereszténység és a táltoshit együttéléséről, vaksorsról, háborúról és szerelemről, az ismeretlen, csodákkal teli magyar középkorról.