Győri László versei tudatosan visszatérnek a magyar költészet nyugodt hangjához, kísérletek egy újklasszikus érzet és képzet megteremtésére. Lírája mára eljutott egy olyan szemlélődő, gyakran ironikus belső formavilágig, melynek célja a harmónia, mint a költészet végső értelmes nyugalmának meglelése.