Szabó Edit, akinek ez már a negyedik megjelent kötete, ösztönösen kiváló lélekábrázoló, és valahogy azt is érzékeltetni tudja, hogy az ember életének a tulajdonképpeni értelme csak a végén válhat világossá. Ezért ábrázol öregeket, betegeket, haldoklókat, kiknek az eddig csak félig-meddig értett sorsuk egyszer csak megvilágosodik.