"Eleinte az idegen országban arra törekedtem, hogy jól megtanuljak olaszul. Szeretem Itáliát, a vidám olasz népet, az utcák, terek zsibongó hangzavarát, a remekművektől roskadozó múzeumokat - de szívem mélyén, gondolkodásomban, nyelvemben, ízlésemben magyar vagyok. Az ernyős fenyők, a ciprus-, narancs- és citromfák, a tenger kékje, a Nápolyi-öböl, az autópálya mentén virágzó leanderek ötven év után is idegenek maradtak, még ha csodálattal szemlélem is őket. A hazai tölgyerdők, még a leveleiket pusztító hernyók hada is, a régi kerekes kút, a pirosló ribizli, Kati néni zebegényi konyhája, mind-mind az otthont jelentik, amit lelkem mélyén őrzök. Annyira, hogy soha nem éreztem honvágyat, hiszen ez az érzésem és ezek az élményeim, emberek, tájak, történések, mindez mindig velem van." Szőnyi Zsuzsával beszélget N. Dvorszky Hedvig