A magyar-zsidó viszonyt ("kérdést") - a legégetőbb, s nem véletlen nemzeti tragédiához vezető társadalmi "problémát" a magyar irodalomban nem zsidó oldalról kevesen ábrázolták. (Mely tény is jelzi a "kérdés" neuralgikus, s ezért begyógyíthatatlan voltát.) A kivételek, majdnem mind az ún. "ködlovagokhoz" tartoztak. A "lecsúszó dzsentri" képviselőihez - a közhely előítéletek szerint -, de közülük kerülnek ki annak a köznemesi rendnek a látnoki képviselői is, akik politikai uralkodó osztályként, a közízlés irányítóiként, a legdöntőbben befolyásolták a magyar történelem alakulását. Azért is foglalkoztatta őket - kit így, kit úgy - ez a bonyolult, számukra is konfliktusos kapcsolatrendszer, mert hazai polgárság híján kénytelenek voltak belátni, hogy a magyar nép csak a zsidósággal szövetségben ugorhatja meg a modernitás szintjét. Ady Endre "Korrobori" című, 1917 körül írt, de először csak 1923-ban napvilágot látott cikke így jellemezte prófétaian ezt az új feltételrendszert: "Micsoda gyávaság volt még meg nem mondani, hogy a Korroborit űzzük, járjuk pár évtized óta a Duna-Tisza táján? Itt két fajtátlan s egyformán idegen fajta szeretkezik egymással a Korrobori szabályai szerint. A már megcsinált kultúrák lemásolt zeneszerszámaival foglalt itt helyet a zsidóság. S mi, akik magyaroknak nevezzük magunkat, gyűlölve-vágyva ropjuk a szerelmi táncot. Itt egymást fojtogatva a szerelemtől, vagy új népet produkálunk vagy pedig utánunk az özönvíz." A regény műfajában Török Gyula (Ady közeli embere Nagyváradról) bontotta ki és ábrázolta mélyen ezt a felismerést. Erről szól a most könyvformában először megjelenő Egon című regénye. (Az Egyenlőség közölte folytatásokban, 1918-ban.) Azonban, hogy ezt a különös történetet - egy antiszemita huszártiszt otthagyva karrierjét és dzsentri életvitelét, beáll boltosnak, s betér a zsidóságba, hogy feleségül vegyen egy zsidó lányt - megértsük, s vele az író gondolati fejlődését (inkább töprengéseit) követhessük, tanácsos elolvasni (remek)műveit: A porban-t, és A zöldköves gyűrűt. Ezekben a regényekben a főszereplő: a történelmi örökségével, felelősségével, s a benne meg nem talált szerepével viaskodó, s e küzdelemben elbukó nemes/dzsentri. Az a réteg, akit az író a leginkább ismert, s aki a zsidóság konfliktusos befogadó partnere volt a modernitás hajnalán. Török Gyulát kevéssé ismeri a magyar irodalmi köztudat. Ugyanakkor halála óta (1918) mindig akadt egy-egy elszánt híve, felfedezője, sőt: kiadója. A Múlt és Jövő hozzájuk csatlakozik a 21. század első negyedében.