Részlet a könyv bevezetőjéből: A kommunisták nem akarhatják a szabadságot Ez természetes. Ők zsarnokok, nem szocialisták. Kérem, Mussolini tirannus volt. Engem csak azért nem bántottak a fasiszták, hogy megmutassák a világnak, nem olyan barbárok ők, mint amilyenek a valóságban voltak. De itt éltem, ebben a szobában, a fasizmus ideje alatt, dolgoztam, magamnak. Mit gondol, a Szovjetben megengednék ezt? Nem válaszolta Márai A Szovjet nem engedné, hogy hallgasson. Kényszerítenék, hogy beszéljen és az ő szájuk íze szerint beszéljen. Benedetto Croce bólintott. Mit gondol, mi lesz a magyar liberálisokkal? A társadalmi, szellemi elittel kérdezte az olasz filozófustól A gyertyák csonkig égnek írója. Ha van idejük a bolsevistáknak, akkor elsorvasztják, megfélemlítik ezt az elitet is. felelte Márai. Igen zárta le pislogva Benedetto Croce."" 1996, Budapest Franco Taparelli újságíró, a Vie Nuove című olasz kommunista folyóirat 1956-os magyarországi tudósítója negyven éven át tartó mély lelki válságával és lelkifurdalásával tér vissza Magyarországra a forradalom negyvenedik évfordulójára, és visszagondol a budapesti eseményekre, amelyben Klára és Péter, két magyar egyetemista szerelemről és szabadságról szőtt álma néhány hónap alatt beteljesedik, és tragikus véget ér a magyar forradalom napjaiban. Roberto Ruspanti az Udinei Tudományegyetem magyar irodalom szakos egyetemi tanára, műfordító. Rómában született, a jogi diploma megszerzése után bölcsészettudományi diplomát szerzett Rómában, a La Sapienza Egyetemen. Három éven át budapesti Corvina Kiadónál dolgozott olasz nyelvi lektorként és szerkesztőként. Tanított a Bolognai, a Padovai és a Paviai Egyetemen.