Hallott már olyan városról, mely egy óriási szörny testében kapott helyet, és a lakosok mindennel ellátják a lényt, amire csak szüksége van? Vagy a Kutatókról, akik a teremtés forráskódját akarják megtudni? A Szerelmesekről, akik, hogy jobban megismerjék egymást, darabokra, testrészeikre szedik a másikat? Sztercey Szabolcs debütkötetében, A nyelvtani középben létrejövő világot úgy kell elképzelnünk, mint egy olyan helyet, amit a szerző jól ismer, mégis a szövegek írásakor jár ott ténylegesen először. Sztercey gyakran él a sci-fi és fantasy irodalom elemeivel, egyrészt mert közel érzi magát ezekhez a műfajokhoz, másrészt mert remek eszközei egy sajátos szabályok alapján működő világ létrehozásának és felfedezésének. Ezeknek a szabályoknak a magvát az ellentmondások képezik. A szövegek az egymással ellentmondásban álló gondolatok, tények, érzések határánál, találkozásánál jönnek létre. Az itt keletkező világot igyekszik dokumentálni, úgy is lehet tekinteni ezekre a szövegekre, mint az esetek határain való vándorlásra egy notesszel és egy kézi kamerával felszerelkezve.