A szentenciává nemesült József Attila-i sor (természetesen a költő saját helyesírásával: "... a multat be kell vallani") vibrálóan gazdag jelentést sűrít magába, s nyit meg mindenkori olvasója számára. A harsány leleplezésektől, a látványos értékátigazításoktól, a tabudöntésektől, az új felejtésektől és a régi hazugságokat "korrigáló" új hamisításoktól zajos XXI. századelőn mintha újra kellene értelmezni a múlt fogalmát és a múlthoz való viszonyt - a nemzet, az egyetemesség, a haladás és a baloldaliság viszonyrendszerében is. Kényszerű vagy önkéntes "bevallások", gyónások is fel-felhangzanak, amelyekhez gyakran használják illusztrációként a József Attila-i verssor vulgarizáló, sőt kriminalizáló értelmezését. Pedig ennél jóval többről és mélyebbről szólnak költő szavai. A kötet tizenhat művelődés-, eszme- és recepciótörténeti tanulmányt fog egybe. Ady Endre, Kunfi Zsigmond, Lukács György, Mónus Illés, József Attila, Illyés Gyula és Fejtő Ferenc a főszereplők, de nem hagyományos portrékra, hanem inkább vitatkozó problématörténeti írásokra lel e könyvben az olvasó. A főleg a XX. század első felét fölidéző tanulmányok szakmai érvekkel bizonyítják: a hazai baloldali tradíció szerves része a nemzeti kultúrának, ugyanakkor a nemzeti értékkészlet a baloldal számára is ihlető alapélmény. Tehát senkinek sincs joga kétségbe vonni a - mégoly ellentmondásos, konfliktusokkal terhes - szocialista világkép és hagyomány nemzeti jellegét, illetékességét, értékteremtő képességét. Ehhez persze a "nemzeti" fogalmát is meg kell szabadítani a romantikus misztifikációktól és a kirekesztő tekintélyelvűségtől. A könyv függeléke két szubjektívebb hangvételű írást, vitacikket tartalmaz, amelyek az államszocializmus, különösen az 1970-1980-as évek, az úgynevezett Kádár-Aczél-korszak kultúrpolitika- történeti folyamataiból ragadnak ki egy-egy problémakört: bevallott személyességgel, de a dokumentáló objektivitás szándékával. Irodalomtörténészként a szerző itt mintegy átlép a jelen időbe, megélve-megszenvedve a cselekvő és az elemző értelmiségi hivatás kettős - bizonyosan nem konfliktusmentes - szerepét.