Tőzsér Árpádnak a magyar líratörténetbe immár egyre szervesebben beágyazódó életműve a folytonos megújulás és a dinamikus párbeszéd diadala: folyamatosan reflektál mind a kortárs költészeti, mind a befogadói pozíciókra, és nem hagyják hidegen a vers- és nyelvelméleti gondolkodás kritikai aspektusai sem. A mittelszolipszizmus terei alapvetően kettős karakterű kötet: az első része a 2015-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének főszervezésében megrendezett Tanulmányok költőportrékhoz című konferencia és tanácskozás szerkesztett anyagát tartalmazza, melyre a költő 80. születésnapja alkalmából került sor. Ez a rész tőzséri szövegvilág minden szegmensét érintve rekontextualizálja az életművet, megkísérli feltérképezni folyamatosan változó horizontjait, struktúráit, (inter)textuális beágyazottságát, korallszerűen gyarapodó elágazásainak és folytatásainak jellegét. A szigorúan szövegcentrikus olvasási stratégiák mellett megjelennek a kontextuális olvasatok is, s e téren is kiemelkedőek az identitáskérdésekkel, a textuális és referenciális genezissel, a nyelvhez való viszonnyal foglalkozó írások. Jelentős fókusz esik a naplóíró szerepében felbukkanó költő portréjára is, s a műfordító, illetve drámaköltő Tőzsér sem maradhat ki. A kötet második része a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén tanuló, tehetséges egyetemi hallgatók legjobb irodalmi tárgyú dolgozataiból nyújt át egy csokrot: a mai egyetemi diákközeg így jelzi, hogy Tőzsér Árpád egykori munkahelyén továbbra is színvonalas, irodalomra érzékeny munka folyik. Bízunk benne, hogy e kettős kötet figyelemreméltó szakmai egységet alkot, ahogy abban is, hogy e gyűjtemény, akárcsak Tőzsér Árpád életműve, inspiratív intellektuális provokáció marad.