A Dobloug-díjas szerzőnő norvég, pályáját klinikai pszichológusként kezdte. Több műfajban is ír, és 30 könyve látott már napvilágot. A fotózással egybekötött utazás és az írás nála elválaszhatatlan egymástól - erről bőven tanúskodik ez a fotózás ars poeticájának is nevezhető műve. Első magyarul megjelenő prózája egy izgalmas hangvételű, lírai elemekben gazdag asszociációs regény. Bepillanthatunk egy idős korára sajátos nyelvezetet kialakító öregember lelkivilágába, aki nem adhatja meg magát: szeretne még alkotni valamit, egy fényképen meg szeretné menteni - többek között - az 1999 és 2000 közötti másodpercet. Az ezredvég hangulatát idézi hol humoros, hol komoly formában ez a nehéz harmincas években kezdődött személyes, magyar elemeket is rejtő történet. És e könyvet tovább is írhatja a Tisztelt Olvasó: a norvég ábécé két utolsó betűje hiányzik a fejezetek címének sorából. A mű gazdag csöndjével - a ki nem mondottal - lassú olvasásra késztet, de cserébe mintha a beleélés, az átgondolás, a költőiség őszi kosarát nyújtaná.