Bordás Győző egyszerű és pontos mondatokat ír. Erről az új könyvéről is elmondható az, ami teljes munkásságáról: mindig saját környezetével, életével, a vajdasági élettel foglalkozik. A novellái is dokumentumnovellák, a képzőművészetünkkel, irodalmunkkal, kultúránkkal foglalkozó írásai, még a búcsúztatói is szinte kizárólag vajdasági alkotókról szólnak. A kötetben megjelenő elbeszélések sikeres példái annak, miképpen lehet megtörtént eseményekről, átélt élményekről úgy írni, hogy azok hirtelen mindenkit érdekeljenek, általánossá és elfogadhatóvá váljanak minden egyes olvasó számára, bárhol éljen ezen a földön. Sokan keresik majd elmúlt évtizedeink történeteiben, milyen kulcs nyitja ezen írásokat, kikről szólnak a mesélt történetek. Kivéve, mikor a szerző saját magát helyezi előtérbe. De nem az az érdekes, kik voltak valaha ezek az emberek, az az érdekes, hogy olyat mond el az író, ami mindnyájunkat megérint. Az emlékezés sajátos módszere ez, méghozzá sikeres módszere. A könyv nagyobbik része válogatás a hetvenéves szerző utóbbi évtizedben megírt szövegeiből, amelyek legtöbbször az irodalom életéről szólnak, de bőven akadnak köztük a képzőművészetről, festők, szobrászok, fotósok munkásságáról szóló írások, hiszen ez volt az író kedvenc területe, amellyel mindig szívesen foglalkozott. E terület történetét folyamatosan kutatta, a művészek fejlődéséről, eredményeiről, ismertségéről több könyvet írt. Külön figyelmet érdemelnek a könyvkiadásról, a szerkesztői munkáról szóló szövegek, hiszen mint a Forum Könyvkiadó szerkesztője, Bordás Győző évtizedekig igyekezett könyvkiadásunk útját egyengetni, az intézményt erősíteni, íróink könyveit megjelentetni. Ahogy dr. Bori Imre fogalmazta meg: "Írásain az élet hitelesítő pecsétje van." Sajátos módon vonatkozik ez mind az elbeszélésekre, mind pedig a rövid jegyzetekre. Őszintén és hitelesen ír a közügyeinkről, azt hiszem, sok olvasónak lesz kedve e könyvet olvasni. (Gobby Fehér Gyula)