Mikola Anikó (1944-1996) tíz novellája örök emberi dilemmákat tár fel, pontos látleletet ad arról, mit jelent nőnek lenni tájainkon a XX. század hetvenes éveiben, milyen, ha a gyász vagy a magány bőrünk alá férkőzik, s ha a menekülés lehetőségének emberi gyarlóságunk szab gátat... A könyv kiadásával nagy adósságot rovunk le az alkotó és az olvasó előtt, egy teljesebb alkotói kép tárul fel előttünk, s a tíz éve elhunyt szerző végre talán méltó helyére kerülhet irodalmunkban.