Sophie már csecsemő korától nevelőszülőkkel élt. Jólétben, békében, boldogan – amíg csak meg nem jött a havi vérzése. Ettől kezdve ugyanis nevelőapja, a „Papa” a nemi rabszolgájának tekintette. Sophie egyetlen utat látott a menekvésre: elkezdte magát rendszeresen vagdalni zsilettpengével. Az önbántalmazás idővel szenvedélyévé vált; sokáig még azután sem tudta abbahagyni, hogy az angol szamaritánus egylet segítségével egy pszichiátriai osztályra menekülhetett az őt enyhén szólva furcsán szerető Papa karmai közül. És még innen is hosszú volt az útja a normális életbe...