Esszék Olyan ember vagyok, aki írva, írás közben jut el a gondolataihoz, és akinek írnia kell, ha valami tetszik neki, különben nem érzi teljesnek az élményt. Azt hiszem, az ilyen emberek írnak esszét, hiszen ez az a műfaj, ahol sosem tudjuk, hová jutunk – csak az elindulás fontos igazán, meg a kanyargás és a visszatérés. Ilyen utak vittek szerteszét, Szabó Magdától Szilágyi Istvánig, Kézdi Imolától Robert de Niróig, Kós Károlytól Karácsony Benőig, Benczédi Sándortól Deák Ferencig. Mindig őket kerestem, és magamat találtam meg; mindig magamat kerestem, és őket találtam meg. Különös trolin utaztam; nem szállnék le róla semmi pénzért.