Most az Isten Csíkban - ez is lehetne Molnár Vilmos új, második könyvének a címe. Humor, filozófiai hajlam, nyelvi furfang, súlyos, balladai hangvétel egyként jellemzi a novelláskötetet, melyen folyamatos "az Isten ujjának" érintése, a nevének, akaratának, nyomainak keresése: Csicsó után a vonaton, gimnazista iskolai fogalmazásban, üres négyzetekben és félve feltett kérdésekben. A legfelső stáció jófajta elbeszélői hangon, egyetlen esőcseppnyi csíki ízzel szól arról, hogy mi minden olyan a mi életünkben is, mint a mesében. "Rendhagyó" és "minimál" meséi térben-évszázadokban messze röptetnek, saját testünk közeli mélyeiben búvárlanak, a férfi és nő huncutságai fölött kacsintanak össze az olvasóval, hajtűkanyarral visszatérve szövegükhöz pedig arról is mesélnek, hogy íródnak ők maguk, és mit nem kell beléjük olvasni. Jó ötletek felszabadult nyelven megírt felső stációjára értünk.