22 tanulmány a szerzőpáros elmúlt 15 évben készült írásából a kora-újkor irodalmáról, számos új kutatási eredménnyel. A kötet a szerzők huszonkét tanulmányát tartalmazza az elmúlt tizenöt évben készült fontosabb írásaik közül. A fejezetcímek németmagyar irodalmi kapcsolatok; irodalom és képzőművészet; kutatástörténet, irodalomelmélet, szövegkritika; Mikes-kutatások jelzik a tematikus súlypontokat, s kifejezik a világi műfajok, szövegtípusok középpontba állítását. A kötetben részletesen tárgyalt magyar szerzők sorában Mikes Kelemen mellett olyan nevek találhatók, mint Rimay János, Zrínyi Miklós, Esterházy Pál, Listius László, Spangár András és Faludi Ferenc, a külföldiek közül Hans Jacob Christoffel von Grimmelshausen, Georg Daniel Speer és Martin von Cochem említhető példaként. A behatóan elemzett műfajok, szöveg- és formatípusok között van a verses história, a prózaregény és a pikareszk regény, az erény-, a szerencse- és évszakversek csoportja, a populáris elbeszélő irodalom, az emblematika, az iskoladráma, a levélelméleti irodalom és a fiktív levélgyűjtemény. A tanulmányok túlnyomó többsége új alapkutatásra épül. A kötet további sajátossága az inter- és transzdiszciplinaritás jegyében alkalmazott, a forrásanyag természetéhez és az adott problémákhoz igazodó változatos metodológia. Az összeállítás fő célja, hogy gazdagítsa, pontosítsa és helyesbítse a kor irodalmáról korábban alkotott képet, s hozzájáruljon az érintett területek majdani átfogó bemutatásához. A szerzők célja az is, hogy érzékeltessék a kora újkori irodalom és művelődés eddig kevéssé ismert területeinek nagymértékű belső tagoltságát, szövevényes összefüggéseit és hosszú hatástörténetét.