A könyv hihetetlenül egységes, önmagából indul ki, s egymást árnyalják és magyarázzák a versek, sokszor ellent is mondanak egymásnak, de ezzel is csak állításaik hitelességét szavatolják. A naplószerűség és az ezzel való játék már eddig is jelen volt Király utóbbi versesköteteiben, sokszor volt olyan érzésünk, mint most is, hogy a kötet versei tulajdonképpen egy széttördelt hosszú költemény részletei.