A cím talányos, talán megtévesztő, többféle tartalmat sejtető, melyhez kötődően bármi elképzelhető. Esetünkben nem a bölcsészet vagy a teológia egyik diszciplínájához tartozó ismeretek tudományos igényű közreadásáról van szó. A mű nem egyháztörténet, hanem szépirodalom. Változó idősíkú narratíva. Egy máig létező épülethez kapcsolható valós és valótlan történetek, epizódok, érzések leírása által idézi a közelmúltat - ötvenegynéhány kiválasztott évet az elmúlt századból - s idéz fel hihető és hihetetlen sorsokat. Egy ház egykor ott élt, és ott sohasem élt, odaképzelt lakóinak hol keserű, hol édes történetét. Több nemzedék őrületét és örömét. A szorongások, a szorítások, elfojtott ösztönök, felfokozott indulatok mindennapjainak jellemei és jellemtelenjei idéződnek fel. A tűrők, és a tűrhetetlenek. Szabályszerűtlen életű tisztességesek, szabályosnak mondott pályájú tisztességtelenek. A mindenre készek, a mindenre képesek és a mindig alulmaradó képtelenek. Ahogy félve éltek, s ahogyan sodródva, törtetve, amit lehetett, feléltek. Tért és időt túllépve mindent túléltek. Kádár Zsolt "A ház nagy volt, magas, sokemeletes és két liftes. Ez azért fontos, mert általában nem volt szokás egy házba két liftet is beépíteni, de ennél a háznál indokolt volt a nagyon zajos, nagyon nagyméretű, nehézkesen induló és ütésszerűen, hirtelen megálló személyfelvonók üzemeltetése. Mert a ház nemcsak nagy volt, sokemeletes, mélypincés, beépített padlásterű és sokfolyosós, hanem ebből adódóan nyomasztóan népes. A házat a korábbi polgári idők mindenre igényes lakóival összehasonlítva, a társadalmi osztálytagozódást figyelembe véve vegyes, nagy létszámú, sok generációs, zajos, kifogásolható modorú, alantas verbális megfogalmazásokat és gyakran penetráns szagokat kibocsátó bérlőgárda lakta." Kádár Zsolt