Báró Wesselényi Miklós: Teendők a lótenyésztés körül című műve (melyet 1847-ben adtak ki) a reformkor egyik meghatározó szakirodalmi alkotása a magyar állattenyésztés modernizálásáról. Széchenyi István mellett Wesselényi volt a hazai lótenyésztés legfontosabb megújítója. Wesselényi abból a felismerésből indul ki, hogy egy iparilag kevésbé fejlett országban (amilyen Magyarország is volt) az állattenyésztés, és ezen belül a lótenyésztés az egyik legfontosabb kitörési pont. Hangsúlyozza, hogy nem pusztán a mennyiség, hanem a lovak minőségének javítása a cél. Ehhez elengedhetetlennek tartotta a tudatos tenyészkiválasztást és a megfelelő tartási körülményeket. A lótenyésztést nemcsak gazdasági, hanem nemzeti ügynek tekintette, amely a magyar mezőgazdaság tekintélyét és jövedelmezőségét hivatott emelni. A mű az eredeti kiadás reprint változata.