Szitakötő Dávid költő akar lenni, és mivel egy költő nem lehet költő lant nélkül, nekilát megkeresni hangszerét. Kalandos utazása egy hangszerboltból indul, amelynek faragatlan eladója nem látja szívesen a kis szitakötőt. Így továbbáll, s elkezdődnek regényes kalandjai: életet ment, rosszakaratú varázslóval küzd, filozófussal beszélget, hegedűt és széklábat gyógyít, s még a közlekedést is rendbe hozza - sokszor mindezt a ,,művészet hatalmával". Az izgalmaknak a történet előrehaladtával egyre többen válnak részesévé; Szitakötő Dávidnak társai, barátai lesznek, szerethető, s igazán mesebeli alakok formájában: a láthatatlan Rózsaillat, ,,a kifogyhatatlan iszákjából abált szalonnát" előkotró Lajos tündér, Sziromlevél, Zümmögi a méhecske, és még sokan mások. A meseregény fontos dolgokra hívja fel a figyelmet: a művészetek fontosságára, mely az életre is komoly hatással bírhat, illetve a barátság és az egymásba vetett bizalom jelentőségére. Az egyedi, s mégis a hagyományokra támaszkodó, olvasmányos és fordulatokkal teli történet szereplői a képzeletben gazdag írói alkotás eredményei. A mű méltó követője lehet annak a meseírói hagyománynak, amelyet többek között Móra Ferenc, Csukás István és Lázár Ervin képviselnek.