Csaba Lilla első mesekönyvének főszereplője egy aprócska kisfiú: Sugár Ábris, akinek legfőbb kincse, a szíve mélyén élő jóság és szeretet Napfényországa. A természet szépségeit, az égbolt fényszikrákat szóró aranysárga korongjának legféltettebb titkait, s a "jó öreg" Észak-Úr rejtekhelyeinek csínját-bínját is kiszimatoló Ábris, egy napon különös jelenségre lesz figyelmes: "a láthatár messzi ablakán át beszűrődő, egyre táguló Napsugarak voltak csak tanúi, ahogy Ábris mellkasának borongósan nyújtózó csendjét, egy földre koppanó sóhaj rázza meg - s ekkor meglepődve látta, hogy időközben mellé szegődött egy idegen, nevesincs árnyék..." Ez árnyék, miként is vezeti el Ábrist újra és újra szívének igaz hangjához, s hogyan képes újonnan megnyitni aprócska lényének nagyra nőtt Óriásai, a varázstalan világú felnőttek szívét derűs valóságuk, jóságuk felé a szeretet csodájának erejével? E kisfiúnak miképpen is sikerül mindörökre messze földre űznie a világkerekség rettegett borúhadainak pimasz árnyékait, mely által az emberiség Napfényországának megmentőjévé nő fel végül? E mesebelien igaz kérdésekre ad választ a történet, minden időre emlékezetünkbe vésve: mindannyiunk szívében ott él Napfényország!