„Megpillantja Rókáné komámasszony a kalácsot, s mondja Farkas komának: - Ejnye, komámuram, egyet mondok, kettő lesz belőle. - Hadd hallom, kedves komámasszony. - Lopjuk el ezt a kalácsot. - Nem bánom én, komámasszony, csak aztán meg ne csaljon kend az osztozásnál. - Ugyan, ugyan, komámuram, mit nem gondol rólam? – szenteskedett Rókáné komámasszony. Bezzeg hogy egykettőre elemelték a kalácsot, aztán – uccu neki, vesd el magad! – szaladtak árkon-bokron át, s meg sem álltak, míg az erdőbe nem értek.”