Hogy az ember gyermekverseket olvasson, arra két dolog késztetheti: vagy örömet talál bennük, vagy azt keresi, vajon örömét és hasznát lelné-e benne a gyermek. Szeretem a gyermekverseket, szeretem Fellinger Károly gyermekverseit, mert nagy számban találok közöttük olyanokat, amelyek akár hangzásukkal, akár a bennük folyó gondolati játékkal, akár a valóság megidézésének módjával műélvezetet nyújtanak számomra, kiváltják a saját élményeimre való ráismerésnek vagy a különbözésen való meghökkenésnek az élményét. Ez a többnyire jókedvű, mulatságos, versgyűjtemény a Jókán élő Fellinger Károlynak immáron a negyedik gyerekeknek szóló könyve. A kötetben szereplő alkotásokat korhatár nélkül olvashatja minden gyerek és felnőtt, hiszen a sok vidámság mögött a költészet kategóriákat nem ismerő hatni tudását és érvényességét fedezheti fel az olvasó. Mindegyik történet egyfajta íz, feledhetetlen illat. A zeneiség, a ritmus, az ütemek és a rímek varázslatos hangulata árad ebből a külső megjelenésében is igényes kötetből melyet illusztrációja teszi bájasabbá és teljesebbé. Ha arra kíváncsi az olvasó, hogy lódít-e a ló, hogy pityeregnek-e a bárányfelhők, vagy kortyol-e a hűvös holdból a bárányfelhőcske, akkor ezt a könyvet kell fellapozni, mert ebből aztán megtudhatjuk.