„A ló mindig hálás. Hálás lény és hálás téma. Czigány Zoltán – maga is nagy lovas és lóbarát – egy nagy múltú irodalmi hagyomány nyomába indította mesekönyvének hőseit, Csodát és Kószát, akik vásott nyerítéssel vágtatnak vagy poroszkálnak elődeik után. Nem csupán a szelíd irónia, hanem olykor a harapósabb szatíra is felvillan a gyakran groteszk történetek lapjain” – méltatta Czigány Zoltánt Békés Pál, amikor Csoda és Kósza című könyve elnyerte az IBBY-től az „Év Gyerekkönyve” díjat. Nos, most itt a folytatás, ami legalább annyira szórakoztató, nyelvi leleményekben gazdag, mint amilyen az első rész volt! „Csoda és Kósza azóta sem pihent a babérjain, azaz a szalmán, sőt, egyre többet utaz­­tak. Jártak Velencében, Pekingben, Santorinin, Párizsban és Mogyoródon, Kósza még a sivatagba és az Északi-sarkkörre is eljutott. Jól tudjuk, kik ők: lovak, a lelkünk részei. Mert mint minden gyerek és felnőtt, hajla­mosak a meggondolatlan cselekedetekre, a kószálásra, és mint minden gyerek és fel­nőtt, tudnak olyan jók is lenni, hogy az csodálatos! Erről szól a könyv.”