A Jóvátevők második mesekönyve. Ankánál eltökéltebb lányt nem ismerni, úgy hírlik, hogy igazi kis boszorkány. Ez nem meglepő, hiszen az erdő közepén lakik, pókot tart a szobájában, csigákat ment, szebben hegedül, mint egy tücsök, nincs olyan feladat, ami megrettentené, és egyetlen perc alatt képes eltüntetni bárki szívéből a szomorúságot a kacagásával. Ráadásul még cicája is van. Az ő vezetésével indulnak újabb küldetésükre a Jóvátevők, és nem kisebb dologra vállalkoznak, minthogy megmentsék a vadméheket. De vajon csak nekik van szükségük segítségre? A válaszokat keresve kiderül az is, hogy mi köze a mentésnek a nyomozáshoz, hogy nem minden vad, ami annak látszik, és egyáltalán, hogyan lehet látni a láthatatlant? A gyerekek vicces, időnként veszélyes kalandjaik során próbálják kibogozni a rovarok és az élet működése közötti bonyolult kapcsolatrendszert, miközben megtanulják, hogy miért fontos vigyázni a természet kusza rendet alkotó, törékeny hálójára. Napjainkban különösen fontos, hogy a gyerekek érzékennyé váljanak a természetben előforduló összefüggések iránt, és így magukénak érezzék annak megóvását. A könyv szerzője, Honfi Gyöngyi pedagógus és metamorphoses meseterapeuta ezúttal a rovarok létfontosságú, láthatatlan munkájáról mesél.