Volt egyszer egy kutya, aki kölyökkorában a Macska nevet kapta elárvult egykeként, mert ha valaki magára marad, a maga urának kell lennie, mondták, mint a macskáknak, e makacs nyafkáknak. Ám a kutya, akit Macskának hívtak, magányos volt inkább, mintsem a maga ura, más volt, és aki más, az sokak szerint fura. Egy szép napon macskutyánk a városban kószálva ráakadt valakire, akit ember létére Borznak hívtak. Barátság volt ez első látásra, és egy barát hajlék a hajléktalannak, kincs a nincstelennek, élet a kóbor, elmacskásodott élhetetlennek.