Egy borongós őszi napon születtem, még abban a korszakban, amikor nem volt ultrahangos vizsgálat, így azt sem tudták a szüleim, hogy fiúk vagy lányuk lesz. Apám fiút akart, anyám... nos, ő szintúgy, miután apám viccesen közölte vele, ha nem fia lesz, haza sem hozza a kórházból. Anyám végig imádkozta a terhességet, hogy fia szülessen, és az imái meghallgatásra találtak. Az általános iskolás éveim eseménytelenül teltek, nem voltam eminens diák, de nem is a legrosszabb tanuló, közepes átlaggal elcsordogáltam a nyolcadik osztályig. 1991-et írtunk akkor. Ez az év örökre bevésődött az elmémbe, sok minden megváltozott akkor, ami kihatással volt a későbbi életem alakulására. Ott, akkor végleg eldőlt a sorsom és így lettem Péter, a budapesti éjszakai élet vérszomjas vezérének, Il Caponak a jobb keze. Szentesi Péter vagyok, és ez az én történetem.