Vivien futócipőjével nem csupán a megtett kilométereket járjuk be, hanem a történetein keresztül ismerjük fel, hogy mindig van min nevetni, mindig van miért hálásnak lenni, és néha a legnagyobb szabadság nem más, mint egy félelem nélküli élet. Vagy legalább egy olyan nap, amikor a bohóc nem téged választ ki a közönségből. A rögvalóság szeretetén keresztül tanít erőt meríteni a múltból, hinni a jövőben és (futó)lépni a jelenben. Enged fáradni, lustulni, kócosnak maradni - hiszen "nem kell a belsőnknek sem élére vasaltnak lennie. A rántott húsból is a rusztikus a legjobb." Tűpontos öniróniával és hatalmas szívvel fordítja át a legbosszantóbb hétköznapi bakikat fergeteges kalandokká. Megismerjük a világ egyik legjobb férjét, a kicsit sem kompromisszumkész tacskóját, a kissé flúgos, hangos, de imádni való családját, a hat- és harmincéves barátait és a telepi élet romantikáját. "Keveset, de meglepően jó tempóval futottam, az órám pedig valamit benézett, mert olyan alacsony átlagpulzust írt, amire az edzőm azt mondta: ilyen még a világcsúcstartónak sincs. Én ezt elhiszem, de az kurva élet, hogy nem is öltözik Psota Irénnek."