"Az Ír Hitvallás azt a különleges egyháztörténeti helyzetet tükrözi, amikor a legtöbb hitbeli kérdésben Kálvin tanításai érvényesültek, anélkül azonban, hogy a kálvini egyházszervezetnek a legcsekélyebb nyomai jelen lettek volna. Fontosabb kérdésnek látszott ugyanis először a tiszta tanítás meggyökereztetése, mint a szervezeti kérdések radikális tisztázása. Írországban akkor még reménykedni lehetett abban, hogy nem szükségszerűek azok a politikai félelmek, amelyek a kálvini tanokhoz kapcsolódtak, s amelyek később a monarchikus episzkopátus megingásától magát a monarchiát féltették. Az Ír Hitvallás tudatosan emeli ki Kálvin tanításaiból azt a részt, amely a polgári kormányzás formáját nem tekinti hitvallási kérdésnek, józan önmérséklete azonban nem sokáig bizonyult elegendőnek a történelmi folyamatok befolyásolására. Figyelemre méltó viszont az a tanbeli világosság és következetesség, amellyel a dublini atyák a keresztyén hit alaptételeit előadták. A hitvallás hangnemét és a hitvallók lelkületét jellemező ethosz és emberi magatartás a felebaráti szeretet aranyszabályát követi. Szavai időszerűbbek ma, mint a 17. század elején, és azon a földön, ahol a véres vallásháborúk még napjainkban sem értek véget." (Dr. Szűcs Ferenc)