Katolikus Könyvtár XXVI. Aligha jelent meg az aszketikus irodalomban olyan könyv, amelyhez annyi főpásztor írt ajánlósort és hozzá még oly nagy elragadtatással, mint P. Tissot József könyve: Hibáink jórafordításának művészete. És méltán. Már a címe is megragad és leköt. Micsoda művészet lehet az, amely a rosszból jót, a gyarlóból nemeset, a hibából tökéletességet, a bűnből erényt tud kihozni? A felületesen gondolkodó ember előtt úgy tűnik fel ez, mint fából vaskarikát csinálni. Pedig már szent Pálapostol mondja: "Minden javukra szolgál azoknak, akik Istent szeretik." "Minden, még bűneik is"- hozzáfűzi szent Ágoston. Könyvünk megfejti ennek a titkát. Fokról-fokra megmutatja, hogy miképpen lehet mindenféle lelki bajból a lélek számára hasznot meríteni, miképpen lehet halálthozó méregből gyógyítószert készíteni. Két szent szerző szól e könyvből hozzánk és ad vigasztaló, bölcs tanácsokat, hogy ami a lelkeken sebet ejtett, ugyanaz a lélek gyógyítására, sőt mi több tökéletesítésére szolgáljon. Az egyik szent szerző szalézi szent Ferenc. A könyv folyamán 162-szer beszél a nagy egyháztanító az ő utolérhetetlen, vigasztaló és felemelő tanításával. Tissot a szent hűséges követője mesterének tekintélyére és bölcs elveire, mint megdönthetetlen igazságokra támaszkodik, midőn majdnem minden oldalon őt idézi. Innét e könyv szalézi levegője, illata és kenete. Szent Ferenc a lelki vezetők között legjobban tud hozzáférkőzni a bűnbeesett gyarló ember szívéhez. Szavainak bűnösöket fölemelő, megnyugtató és vigasztaló hatásáról írja P.Tissot: "A legbűnösebb szívekben is kifakad a remény, hogy ismét elfoglalhatják helyüket a Családatya övéi között." Könyvünk második szent szerzője P. Tissot József a Szalézi Szent Ferencről nevezett missziós társaság egykori generálisa, ki lángoló buzgalmával és szentségével a múlt század második felében Franciaország és főképpen a francia papság nagy reformátora volt. Hogy a francia klérus a Combes-féle vallásüldözést hősiesen kiállotta, az nem csekély mértékben P. Tissot apostoli működésének a gyümölcse. Már életében mint szentet tisztelték és szentségének híre ma még általánosabb, úgy, hogy minden bizonnyal nemsokára az Egyház megdicsőült tagjai között tisztelhetjük. Jelen könyvének célját és törekvését röviden így jellemzi: "Vigasztalást ad a múltra, lelkesítést a jelenre, oltalmat és buzgóságot a jövőre."E könyvet a lelkigyakorlatoknál, bűnből fölemelkedőknek, úgyszintén a buzgó lelkeknek mint lelkiolvasmányt nem lehet eléggé ajánlani. Pécsvárad (Baranya m.), 1930. január 29. Szalézi szent Ferenc ünnepén. A FORDÍTÓ I. RÉSZ I. FEJEZET Ne csodálkozzunk hibáinkon 1. Az emberi gyarlóság. Földi életünk folyamán nem hordozunk magunkban semmi olyant, aminek különös értéke lenne 2. Különös kiváltság nélkül nem lehet minden bocsánatos bűnt elkerülni 3. A tökéletességben való előrehaladás lassú és esésekkel van összekötve 4. A lelki bajok, akárcsak a testiek, gyorsan jönnek és lassan távoznak 5. Két szükséges dolog, hogy botlás nélkül megerősödjünk Istenben 6. Nem a legkevésbbé tökéletlen, hanem a legbátrabb lelkek a legszentebbek 7. A botlás, ha mindjárt súlyos is, ne döbbentsen meg minket 8. Bűnbeesésünk után nem fogunk sokat csodálkozni, hanem gyorsan fölkelünk II. FEJEZET Hibáink láttára ne jöjjünk zavarba 1. A helyes és helytelen szomorúság ismertető jelei 2. A vétek miatt zavarba jött lélek ismertetőjelei 3. Az olyan lelkeknek, kik hibákba esnek, türelemre van szükségük 4. Nyugodtság a bűnbeesés után 5. Nyugodt és bátor szomorúsággal szomorkodjunk hibáink miatt 6. A hamis alázatosság rossz hatása 7. A nyugtalanság és zavar főleg az önszeretetből származik 8. A türelmetlenséget és zavart önmagunk nagyrabecsülése is okozza 9. A bűn után szelíden és könyörületesen javítsuk meg szívünket 10. Lelkünk szelíd és meggyőző javitása 11. Ha nem nyugtalankodunk, könnyebben szabadulhatunk meg a bűntől 12. Miképpen viselkedett szal. szt. Ferenc bocsánatos bűneinek elkövetése után? III. FEJEZET Hibáink láttára ne csüggedjünk el 1. Sohasem szabad reményünket veszteni, mert a remény megóvja lelkünket az élet veszedelmeitől 2. A gonoszlélek kettős taktikája a lelkekkel 3. Hogyan esik a lélek hibája után csüggedésbe? Boldog De la Colombiére Kolos atya figyelmeztetése 4. Az Egyház célszerűen cselekedett, midőn csüggedő korunk elé főképpen szal. sz. Ferencet, a fölbátorító egyháztanítót állította 5. Miképpen kell legyőzhetetlen bátorságra szert tenni, hogy soha el ne lankadjunk? 6. Az isteni Szív készséges és bőkezű a bocsánatban 7. Az életküzdelemben mindig az a győztes, aki harcrakész 8. A hiba, ha mindjárt súlyos is, nem lehet akadály a jámborságban való előrehaladásnál 9. Az egyideig, vagy talán hosszú ideig tartó bűnös állapot sem okozhat kislelkűséget 10. A gyengeségünk miatt támadt félelmet az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalommal mérsékelni kell 11. Aki a boldogságos Száz Máriához folyamodik annak nem kell kétségbeesni II. RÉSZ I. FEJEZET Használjuk fel hibáinkat, hogy gonoszságunk tudatában megalázkodjunk 1. Isten megengedi, hogy a rosszból hasznot húzzunk 2. Használjuk fel vétkeinket az alázatosságban való előrehaladásra 3. Az alázatosság minden erény alapja, és a büszkeség minden bűn eredete 4. Hibáink, mint az ablakok, megvilágítják gyarlóságunkat 5. A háromféle vessző, melyet a jó Pásztor bárányaival szemben használ 6. Az alázatosság tökéletlenségeink türelmes elviseléséből táplálkozik 7. Bizonyos bűnök a büszkeség kigyógyítására szolgálnak 8. Többet ér a bűn alázatossággal, mint az ártatlanság büszkeséggel 9. A büszkeség veszedelmes volta, és a tökéletlenség jótéteményei 10. A vétkeinkre való emlékezés hathatós orvosság a büszkeség ellen 11. Megbocsátott bűneink emlékének másik gyümölcse: az Isten iránti hála 12. A hibáink emlékezetéből fakadt alázatosságnak ismét másik gyümölcse: felebarátaink gyengeségeinek elnézése II. FEJEZET Használjuk fel hibáinkat, hogy szeressük hitványságunkat 1. Hitványságunk tudata és kedvelése nagy kegyelem 2. Hitványságunk szeretete igaz szeretet 3. Szeressük a megaláztatásokat, hogy közelebb jussunk a megtestesült Igéhez 4. A megaláztatások szeretete biztos eszköz az alázatosság megszerzésére 5. Azon lélek, amely hasznot tud meríteni a megaláztatásokból, felülmúlhatja az olyan lelket, amely kevésbé hibázik 6. Ha nem vagyunk bizonyosak, hogy hibáztunk, csak alázzuk meg magunkat, és igen nagy érdemeket szerzünk 7. A külső megaláztatás nagy hasznára van a belső megaláztatásnak 8. Az alázatosság gyakorlásában megvédjük az igazság és szeretet jogait 9. Az elöljárók is meríthetnek hasznot a megaláztatásokból 10. Örvendjünk a megvettetésnek és cselekedjünk úgy, mint Jézus Krisztus apostolai 11. A bűnös lélek annál kedvesebb Isten előtt, minél hitványabbnak tartja magát III. FEJEZET Használjuk fel hibáinkat, hogy az Isten irgalmasságába vetett bizalmunkban gyarapodjunk 1. A bűn problémáját megoldja az isteni irgalmasság 2. Piusz biboros magára az Istenre alkalmazza a hegyi beszéd ötödik boldogságát 3. Hogyan kell még hibáink sokaságának is reményünket erősíteni abban, hogy bocsánatot nyerünk? 4. Midőn az isteni kegyesség elválasztja a bűnt a bűnöstől, megkíméli az utóbbit, és megsemmisíti az előbbit 5. Nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra 6. Jézus Szívének kijelentései bizalomra ösztönzik a bűnöst 7. Boldog De la Colombiere atya bizalomra buzdítja a hibákkal megterhelt lelket IV. FEJEZET Az előző fejezet folytatása 1. Nyomorúságunk az Isteni Irgalom trónusa 2. Tökéletlenségeink lndítékul szolgálnak arra, hogy bízzunk az Isten szeretetében 3. A nagyobb nyomor nagyobb irgalmasságot kíván 4. Szent Pál mondja: "Örömest dicsekszem erőtlenségelmmel." (II. Kor. 12, 9.) 5. Miképen indítsanak bizalomra a lelki vezetők? 6. Szalézi szent Ferenc kioktatja a gyóntatókat, hogy miképpen bánjanak a bűnösökkel 7. Szalézi szent Ferenc szelídsége a bűnbánókkal V. FEJEZET Használjuk fel hibáinkat, hogy az állhatatosságban megerősödjünk 1. Bűneink tapasztalata okossá tesz minket 2. Vétkeink főleg arra intenek, hogy kerüljük a bűnalkalmakat 3. Gyakoroljuk hűen az állhatatosság azon eszközeit, amelyeket Aranyszájú szent János és szent Epifán nyújtanak nekünk 4. Miképpen gyakoroljuk hűen az állhatatosság eszközeit Szalézi szent Ferenc szerint? 5. Salamon bukása gyengeségünkre és ellenségünk gonoszságára figyelmeztet 6. A bátorságot és erőt nem szükséges magunkban érezni. Elég, ha reméljük, hogy egyik is, másik is kellő időben és helyen meglesz 7. Ha legtökéletesebbek is lennénk, tökéletleneknek kell tartani magunkat. 8 A lelkiismeretfurdalásokra és lelkigyötrelmekre való visszaemlékezés kitűnő segítség a kisértések ellen VI. FEJEZET Használjuk fel hibáinkat, hogy buzgóbbak legyünk 1. Ha hibáinkat alázatosan beismerjük, érdemekké változnak át 2. "A gyónás és bánat végtelenszer tiszteletreméltóbbá teszi az embert, mint amennyire feddésre méltóvá tette a bűn" 3. A bünbánat csodálatos hatásai 4. Milyen érzelmek képesek fölbátorítani a bűnbánót, midőn bűneire visszaemlékezik? VII. FEJEZET Használjuk fel hibáinkat, hogy az elégtételben gyakoroljuk magunkat 1. Hibáink a mély alázatosság és elégtétel bőséges forrását képezik 2. Kövessük azon szenteket, kik esésük után bátran fölkeltek