A születéstörténetek fontos szerepet játszanak a Bibliában, ahol egy-egy történelmi kezdetet jeleznek. Már a Mózes első könyve bevezető történeteiben is az úgynevezett "anyaság-ígéret" olyan, mint egy áttörés a váratlan jövő felé. A tudás fájáról való evés büntetése halál (1Móz 2,17), ám az ember mégis fájdalmas kegyelemben részesül (1Móz 3,16-17). Az Úristen azt mondja az asszonynak, aki az emberiség képviselőjeként lép fel ebben a történetben, hogy fájdalommal fog gyermekeket szülni. Az asszony a Chawwa, vagyis az Éva, "Élet" nevet kapja, "mert ő minden élő anyja" (1Móz 3,20). Ő a mi Nagyasszonyunk, aki a Bibliában sokféle formában lép majd színre (...) Máté és Lukács az evangéliumot a nemzéssel és születéssel kezdik. Jánosnál pedig ez a mondat hangzik el: "Asszony, íme a fiad", majd a tanítványhoz, akit Jézus szeret, így szól: "Íme, az anyád". Égi jelként jelenik meg az asszony képe a Jelenések könyvében. Vajon újszövetségi mariológiáról van itt szó? Mondjuk inkább így: nem más ez, mint a TaNaK témájának kiváló evangéliumi variációja.