A zarándok című önéletrajzi visszaemlékezésben Ignác férfias szemérmességgel beszél önmagáról, s arról, hogyan vezette Isten azon az úton, amely a Jézus Társasága alapításához vezetett. Felületesen olvasva a művet nem találunk benne mást, mint események láncolatát, néhány tipikus ignáci szófordulatot, melyet esetleg már ismerünk is. Ha azonban mellé helyezzük a Naplót, mely Ignác 15441545-ös lelki feljegyzéseit tartalmazza, megdöbbentő misztikus kép bontakozik ki a rendalapítóról. A zárkózott és visszafogott zarándok benső lelki élete elevenedik meg előttünk, aki naponta órákon át zokog, imádkozik és misézik, hogy rátaláljon Isten akaratára. A két mű melyek közül a második egyáltalán nem publikációs szándékkal készült nagyszerűen kiegészíti egymást.