A keresztény lelkivezetést úgy határozzuk meg, mint olyan segítséget, amelyet egyik hívő ember nyújt a másiknak, lehetővé téve számára, hogy Isten személyesen neki szóló közlésére odafigyeljen, válaszoljon a személyesen megszólaló Istennek, növekedjen a kapcsolat bensőségességében, és életében megvalósítsa azt, ami ebből következik. Az ilyenfajta lelkivezetésnek a fókusza a tapasztalat nem a gondolatok , méghozzá kifejezetten a tapasztalat vallásos dimenziója, vagyis az a dimenziója bármely tapasztalatnak, amely felidézi a jelenlétét a titokzatos Másiknak, akit Istennek nevezünk. Ezt a tapasztalatot nem elszigetelt eseménynek tekintjük, hanem mint annak a folytatólagos kapcsolatnak a kifejeződését, amelyet Isten kezdeményez minden emberrel.