Az itt közölt idézetek cél á: részrehajlás és kommentár nélkül szembesíteni az olvasót és a szerzőt a korábban megjelent mondatokkal. Egy pontos idézet mindig megáll önmagában, magyarázni fölösleges: szolgál és kiszolgáltat. Ezért nem mindegy, hogy mikor és mit ír le valaki. Mert bárki lehet ironikus és trágár. Lehet kíméletlen. Alkotmányos demokráciában még hülye is lehet. Abban viszont már közel sem vagyok biztos, hogy a demokratikus nyilvánosságot és a nyugodt közéletet szolgálja-e, ha aránytévesztő, gyfílölettől és butaságtól vezérelt paranoid-cezaromán személyiségek a különböző médiumok meghatározó tényezői. Sokan közülük rendszeresen publikálnak is. Vágvölgyi B. András az Élet és Irodalom 2001. június 15-i számában „halállista-szerkesztőnek" nevezett. Nincs okom azt feltételezni, hogy a szerző véletlenül kevert össze Göringgel, Berijával, Rákosival vagy ezek egyik későbbi utódjával, a sokkal finomabb módszerekkel dolgozó Lendvai Ildikóval. . . (Az MSZP politikusa és Vágvölgyi úr ma azonos értékrend jegyében tevékenykednek.) Természetesen rendkívül árulkodó, hogy az elém kerülő zavaros és gyűlölködő mondatok kommentár nélküli újraközlése ekkora indulatot képes kiváltani a balliberális eszmeiség és tolerancia megtestesítőiben. Ez a kötet - az előző kettőhöz hasonlóan - kordokumentum. Nem több és nem kevesebb. Tóth Gy. László